Először is nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késett a fejezet, igyekszem, hogy többet ne forduljon elő. Remélem tetszeni fog nektek. Komikat, véleményeket, építőkritikát lécci!
Tyta
Mikor hazaértem első dolgom volt fáradtan bedőlni az ágyba. Lehunytam a szemem, és megpróbáltam semmire sem gondolni. Nem nagyon jött össze, a fejemben össze-vissza cikáztak a gondolatok, a kérdések. Minden tiszta zűrzavar volt odabenn.
Inkább kikukkantottam szempilláim alól, de a látvány, ami fogadott megrémített. A reggeli kupleráj, amit a nagy sietségben magam mögött hagytam, mintha megduplázódott volna.
Vetettem egy pillantást az asztalom környékére, és gyors fejszámolást végeztem: biztos, hogy két sört ittam meg. Akkor miért van négy üres üveg a padlón?
Nagy nehezen feltápászkodtam, és kénytelen-kelletlen elkezdtem rendet tenni. Közben persze elkalandoztak a gondolataim. Csak most tudatosult bennem, hogy tényleg, komolyan enyém a szerep. Én leszek Edward Cullen, a szívdöglesztő vámpír. Elképzeltem magam, amint hullasápadtra maszkírozva rohangálok a méregdrága díszletek között, a többiek pedig irigykedve bámulnak.
Többiek… hmm… Kristen.
Hirtelen eszembe ötlött a ma délután. A cukrászda, a gitár, és az a hangulat. Azt hiszem, hazudtam Kristennek. Ez nem csak egy gitár volt, és nem csak egy délután. Én is éreztem, hogy vonzom az embereket, de jól esett felvágni előtte egy kicsit.
Szépen lassan végeztem a házimunkával, ezért úgy döntöttem megjutalmazom magam. Gyorsan rendeltem egy XL-es sajtos-sonkás-gombás pizzát, és amíg kihozták forró zuhanyt vettem. A vízcseppek eleinte égették bőrömet, de hamar hozzászoktam, és teljesen ellazultam a víz alatt.
Kipattantam a fülkéből, és felvettem egy nadrágot, ami még úgy, ahogy hordható volt. Egy ideig csak tébláboltam a lakásban, nem tudtam mihez kezdjek, amíg megjön a vacsi. Lerogytam a kanapéra, és megpróbáltam magamba mélyedni, hátha a pár órával ez előtti gondolat áradat elapadt egy csöppet. De reménykedésem hiába volt, a fejem még mindig borzalmasan zsongott. Tele volt emlékek és vágyak hosszú sorával.
Vettem egy mély levegőt, és beláttam: végig kell vennem az összes dolgot, ami ma történt velem, sőt, ami talán történni fog, ahhoz hogy nyugtom legyen egy fél percre, a fejemben lévő zsivajtól.
Éppen neki láttam a kellemetlen „munkának”, amikor megszólalt a csengő, mint valami megváltó. Fejvesztve rohantam az ajtóhoz, gyorsan téptem fel, és hálásan bámultam a pizzás fiúra. Örömömben dupla borravalót adtam neki.
Mohón faltam az ételt, és hálát adtam az égnek, hogy van valami, ami eltereli a gondolataim. Amikor végeztem az evéssel fogat mostam, elmentem aludni.
Meglepően hideg volt a szobámban, ezért az államig felhúztam a takarót. Biztos nyitva hagytam az ablakot. De nem érdekelt. Inkább mély álomba szenderültem.
Hajnali ötkor a telefonom zenélése ébresztett. Hirtelen ültem fel az ágyban, bele is fejeltem a felettem tornyosuló polcrendszerbe. Vakon tapogatózva kerestem a zajforrást, meg se néztem ki keres. Szitkozódva fülemhez emeltem a mobilt, és rekedtes hangon szóltam bele:
- Haló?
- Robert? Szia, itt Kristen. – fölösleges volt mondania, azonnal megismertem a hangját. – Bocsi, ha felébresztettelek, de már egy csomó ideje itt ülök a repülőtér várójában, és nem indul az a nyamvadt gép.
Szemem felpattant, már egyáltalán nem voltam álmos, és lüktető fejem is kevésbe fájt.
- Semmi baj, tényleg.
- Akkor örülök – sóhajtott megkönnyebbülten. – Az a helyzet, hogy most szóltak, hogy a járatot a köd miatt törlik, úgyhogy pár napig még itt maradok. De a szállodai szobából már kijelentkeztem, és már hívtam őket, de nem maradt szabad szobájuk. Valami lepukkant helyre nincs kedvem menni, az ötcsillagosokhoz pedig csóró vagyok momentán. Ezért gondoltam, esetleg, talán, végső megoldásként te befogadnál, mert hát ma is olyan jól elvoltunk, meg minden… és amúgy is olyan… jó társaság vagy.
Őszintén meglepett, amit mondott, még válaszolni is elfelejtettem. Hogy én jó társaság? De hiszen még csak egy napja ismer, ráadásul ő Kristen Stewart! Ez csak jelent valamit. Most nem arra gondolok, hogy egy finnyás sznobnak kéne lennie, de nem vártam, hogy hajnalban csak azért felhív, mert nálam akar csövezni pár napig. Nem mondom, hogy nem örülök neki, legbelül repesek a boldogságtól.
- Rob? Ott vagy még? – jesszus, egy idióta vagyok. Egy sztár felhív telefonon, és erre én azon mélázom, hogy miért nem egoista…
- Ja, persze, igen. Öööö… kösz. Te is nagyon jó társaság vagy. És lakhatsz nálam, persze, miért ne? Mert amúgy is sok a szabadidő, és próbálhatunk, meg összeszokhatunk egy kicsit, ami nagy segítség lesz a felvételeknél ugyebár. – na, végre! Visszatértem! És képes voltam valami értelmeset kinyögni.
- Istenem, annyira örülök! Igazán rendes vagy, hogy megengeded, nem is tudom mit tettem volna, ha nem vagy ennyire jó fej. – hálálkodott.
- Ugyan, szóra sem érdemes.
Néma, kínos csönd.
- Kimenjek eléd? – kérdeztem végül.
- Nem, csak add meg a címed és odamegyek taxival. Oké?
- Rendben. – mondtam, gyorsan eldaráltam a címemet, elköszöntem tőle, letettem a telefont és próbáltam feldolgozni a történteket.
*
Körbe-körbejárkáltam a szobámban, és egyre csak agyaltam a furcsa a telefonhíváson. Miért pont én? És biztos, hogy nincs egyetlen szállodai szoba sem, ami megfelelne igényeinek és a pénztárcájában lapuló összegnek is? Ez az egész csak egy ürügy, hogy találkozhassunk? De ha csak egy ügyes tervecske lenne, miért kellett ilyen bonyolultan megoldania?
Mély levegőt vettem, de a kérdések csak nem hagytak nyugodni. Vadul kiabáltak, hogy hallgassam meg őket. De én ellenkeztem, minden erőmmel. Már nagyon idegesítettek a hangok a fejemben kezdem azt hinni, hogy bediliztem.
Mióta csak hazaértem a cukrászdából kavarognak bennem a gondolatok, kérdések és nem tudom, hogyan állíthatnám meg. A gondolkodáshoz most túl feldúlt és meghökkent vagyok, tehát az kilőve.
Istenem jöjjön már Kristen!
Kár, hogy délután már rendet raktam. Azzal elüthetném az időt. Mohón néztem körbe, valami oda nem illő, szemetet keresve, amit ki kell dobni. De sehol semmi. Kezdtem pokolian unatkozni…
Eltelt még így öt perc, aztán még tíz. De Kristen sehol sem volt. Lehet, hogy valami csúnya tréfát űzött velem, miközben ő már régóta a gépen ücsörög, és úti célja felé tart? Biztos csak valami beavatás volt az egész, mert újonc vagyok a szakmában. Hahaha, mondhatom, nagyon vicces. Kacag a vakbelem.
Rendesebb lánynak ismertem Kristent. Azt hittem jó barátok leszünk. Vagy több mint barátok…
És ekkor megszólalt a kaputelefon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése